Vissza a természethez!
A Pilisi Parkerdő szélén gyönyörű környezetben élünk családunkkal, barátainkkal és nem utolsó sorban az állatainkkal. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy itt ebben a mesés környezetben megtaláltuk a hobbinkat, ami nem csak azért jó, mert szeretjük az állatokat, a kerti növényeket és a természetet, hanem egyben próbálunk visszatalálni ahhoz a természetes állapothoz, amit őseink évszázadokon át bevált módszerként alkalmaztak, hogy maguk termeltek meg mindent, ami számukra szükséges volt. Ezt próbáljuk mi is lekövetni ebben a rohanó XXI. században. Szeretnénk megmutatni gyermekeinknek és másoknak, hogy a csirkét nem zacskó, hanem toll borítja, a liba, kacsa tömés nem állatkínzás, hanem tradíció és gasztronómiánk része. Mindent a maga idejében fogyasszunk, amit a természettől kapunk és ne a vegyszerekkel konzervált gyümölcsöt és zöldséget tegyük az asztalunkra. A fűszereket és gyógynövényeket kis odafigyeléssel magunk is megtermelhetjük. Eleinte a cél az volt, hogy családunkkal megosszuk ezt a vegyszer- és ízesítőktől mentes létet, aztán csillogó tekintettel vontuk bele barátainkat is. Megmutattuk, hogy milyen, amikor kibújik a tojásból egy apró kis teremtmény és megszületnek a csupasz kisnyulaink, vagy mikor a tárkonyt a napon szárítva csatos üvegben minden aromájával együtt tesszük el a téli időszakra. Megunhatatlan móka napról napra várni, hogy hány tojás lesz a baromfi ólban és összeszedni azokat a tyúkok alól és kíváncsian várni, vajon mennyit tojnak majd a fürjeink, vagy a kacsáink. Szerencsére, környezetünkre hatással tudtunk lenni és jó páran azonosultak életmódunk örömeivel. Megízlelték azt a különbséget, amit egy háztáji csirke íze és egy nevelőtelepen tartott állat között tapasztalhatunk. Mindezeket, természetesen a szeretetünkkel is fűszerezzük!
A nyugalom csöppnyi kis szigete
Ha neked jó nekem is!
"Jóga Óra"
Rohanó
életünknek a "Megnyugvás csöppnyi kis szigete és Jóga órái" első állataink a
fürjek voltak. Hazaérkezve az egész napos teljesítmény orientált világból "Megyek
jógázni!" felkiáltással rohantunk ki a kertbe, ahol a tökéletes megnyugvást
találtuk ezen apró madarak társaságában. Mert hol is találhatná meg az ember a
belső békéjét? Talán egy mesterséges környezetben fura pózokat felvéve, csupán
a saját testi-lelki megnyugvását keresve? Nekünk ezt a békés állapotot
ezek a kis érzékeny fürjek adták meg. Nyugalom költözött szívünkben gondozásuk
közben és ők rengeteg tojással hálálták meg. Így hát a fürj ketreceket úgy
alakítottuk ki, hogy az állatoknak és nekünk is örömet kikapcsolódást nyújtson.
Mindezt természetesen a jó levegőn. Fürjeinket mindig igyekeztünk a természetes életkörülményeiknek (extenzív tartással) megfelelően tartani, hogy komfort érzetük maximális legyen.
"Nálatok laknak-e állatok?"
A fürjeket nagyon hamar követte a többi lábasjószág is. Hatalmas lelkesedéssel álltunk neki a tyúkudvar építésének, ami majd egy évig tartott. Mivel olyan körülményeket akartunk teremteni, ami megfelelő az állatok számára. Megépült a tyúkólak "Grand Hotel-e". Állataink hőszigetelt, termosztáttal vezérelt infrafilmes fűtéssel ellátott, 60 literes önitatós és 130 literes önetetős rendszerű építményben élik boldog mindennapjaikat. Idővel éreztük, hogy kell még valami így húsvétkor a gyerekeknek nyulat hozott a " NYÚL". Első nyulaink 3 belga óriás volt. Erdélyi ismeretségünk lehetővé tette, hogy a nyúltenyésztést megismerjük. Mivel szükségessé vált a 3 nőstényt szaporítani, így idővel nem csak újabb barátokra leltünk, hanem egy hatalmas nyúlcsaládot kaptunk. Nehéz is lett volna megválni az első nyulainktól, hiszen mindegyik olyan szép volt. Ezért, megtartottunk minden almot. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy több mint 40 nyulunk van. Elhelyezésük nehézkessé vált és kényszerből szelektálni kezdtük az állományt. Örömünket az állatokban, a vasárnapi ebédek tették még fokozottabbá, hogy újabb és újabb remek receptekkel bővítsük családi receptkönyvünket. Sokat tanultunk az állatoktól és még többet hibáinkból. Ahogy az idő telt úgy nyertünk egyre több tapasztalatot, hogyan kell takarmányozni, gondozni, olykor gyógyítani (lehetőleg természetes módon) állatainkat. Foglalkozni kellett velük este, reggel, kánikulában és a nagy fagyokban is. De lelkesedésünk, szeretetünk sosem hagyott alább, sőt egyre inkább vágyódtunk a "jóga óra" után.